Tényi Szuvrata
Tényi Szuvrata vagyok, 19 éves, a születésem óta itt élek Krisna-völgyben. A szüleim a mozgalom kezdete óta itt vannak, alapvetően a hit volt a motivációjuk. Anyukám Budapestről származik eredetileg, apukám pedig az Alföldről, a vallás révén találkoztak össze, és együtt költöztek az épülő farmra. Korábban apukám egyik vezetője is volt is a mezőgazdasági ágazatnak. Mi nagyjából négy-öt éve kint lakunk Somogyvámoson, a faluban, mert édesapámnak adódott egy nagyon jó munkalehetőség, illetve jó állapotban és áron volt a ház, amit megvettünk, és jobban el is férünk benne.
Egyetemre mindenképpen Budapestre szeretnék menni. Még nem találtam ki pontosan, hogy hová, és nyilván sok múlik az érettségin is, de leginkább a nemzetközi tanulmányok, a diplomáciai irány vonz. Corvinus, ELTE, Kodolányi – meglátjuk hová sikerül bekerülni. Nagymamán ott lakik a fővárosban, így szállás is lenne. Az ősszel többen letettük az emelt angol érettségit, szóval az is segít ebben. Krisna-völgynek is van egyeteme, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, de az inkább vallási, filozófiai tanulmányokat kínál, illetve jógával foglalkoznak. Szóval a következő négy-öt évben remélem, Budapesten leszek, utána még nincsenek konkrét terveim, de az biztos, hogy nagyon szeretnék utazni, külföldre is. El tudom képzelni, hogy később majd itt telepedjek le, de egyelőre nagyon kíváncsi vagyok a világ más részeire is. A legtöbb barátom hasonlóan van vele, ki szeretnénk próbálni magunkat, de persze olyan is van, aki eleve itt szeretne maradni.
Van egy barátom, aki Angliában él, félig magyar. Ő is volt már itt Krisnavölgyben, és én is jártam nála Leicesterben, illetve a nagynéném révén megnéztem Londont is. A legtöbb barátom egyébként idevalósi, nekik nem kell magyarázni ezt az életmódot. Ha az egyetemen lesznek új barátaim, akikhez közelebb kerülök, akkor nagyon szívesen meghívnám majd őket ide. Mert van a vallási rész, és tök jó, ha ez érdekel valakit, de ezen kívül is van itt sok dolog, akár az ökológiai értékek, vagy csak a természeti szépség.
Nem mondom, hogy kifejezetten ökotudatos lennék, vagy nagyon konkrét lépéseket tennék ezirányba, de azt alapvetőnek gondolom, hogy a természet érték, amire vigyáznunk kellene. Számomra mentálisan is megnyugtató a természet közelsége. A klímaváltozás kérdése előkerült az iskolában, földrajz- vagy angolórán, általánosságban foglalkoztunk vele. Azt gondolom, hogy az ember megteszi, amit tud, hogy ne szemeteljen, ne pazarolja az áramot, de alapvetően az államoknak kellene szigorúbb szabályozásokat hozniuk. Vegetáriánusok vagyunk, nekünk ez a természetes életforma része. Nem érzem semmi testi, vagy egészségi hátrányát. Elég sokat szoktam edzeni is, szerintem egészségesen élek. Sok zöldség-gyümölcs van itt. A krumplis ételek a kedvenceim, meg persze a pizza – van ember, aki ne szeretné a pizzát?!
25 évvel ezelőtt itt kb. egy fa sem volt, minden, ami itt van, azóta lett ültetve, nagyon-nagy erősítések voltak-vannak. A tavak is mesterségesen lettek ásva, össze sem lehet hasonlítani a korábbi tájat a mostanival. A fák egy részét persze tűzifának ültetik, de ez mindig pótlásra kerül, és ez azért is jó, mert szemben a gázfűtéssel, nem függsz egy szolgáltatótól, és a fatüzelés vészhelyzetekben is elérhető.
Régebben, amikor kisebb voltam, akkor nagyon sokat kirándultunk apukámmal itt a környező erdőkben, azok nagyon jó élmények voltak. Ez mindenképp egy olyan gyerekkori emlék, ami élesen megmaradt bennem. Szedtünk diót, gyújtottunk tüzet, főztünk teát… Kisiskolás koromban még voltak nagyobb havak is, emlékszem egy olyanra, ami jóformán betemetett. Most november végén volt 10 centi hó, és még idősebb fejjel is nagyon élveztük, hógolyóztunk…
Egy átlag hétköznapom úgy néz ki, hogy iskolába megyek, ebédelek, otthon még kicsit tanulok, vagy szabadidős tevékenységet folytatok – szeretek olvasni, de nyilván telefonozok is, mint bárki – és esténként szoktam menni MMA edzésre, általában háromszor egy héten. A farmon nem dolgozom, nekem most a tanulás a feladatom, de nyaranta, vagy a fesztiválok alkalmával azért előfordul, hogy besegítek az idegenforgalmi feladatokba. Kipakolom a szórólapokat, útbaigazítom a vendégeket, ilyesmi. Nem várják el tőlünk, hogy másban is dolgozzunk az iskola mellett, de ha valamibe szeretnénk beszállni, azt nyilván lehet, biztosítják számunkra. A kaláka itt már szerintem nem annyira jellemző, kiépült, jó infrastruktúra van, ha valamit építeni kell, mi is ugyanúgy hívunk munkásokat, mint bárki más.
Egyébként sok előnnyel jár, hogy itt van egy erős közösség: mindenki ismeri egymást, könnyen kérsz szívességet és szívesen is segítesz a másiknak. Megértőek vagyunk egymással. Azt is szeretem, hogy alapból van egy nagyobb baráti társaság. Szoktunk néha együtt menni nagyobb városokba, amikor mindenki ráér, Budapestre szeretünk például, de nemrég voltunk Kaposváron is megnézni a karácsonyi vásárt.
Általános iskolában még inkább előfordult, hogy kint, a gyakorlatban is megnéztünk dolgokat – például biológia órán – de a középiskola jóval elméletibb. Korábban spanyol nyelvet is tanultam, azt szerettem, illetve lehet itt németet és oroszt is. Oroszt tanulok, de azt nem tartom annyira érdekesnek, és ezért nem is megy olyan jól. A kötelező tantárgyak mellett vannak olyan választható órák is, amik egy normál suliban nem biztos, hogy előfordulnak. Például a Jagjá, ezt úgy kell elképzelni, mint egy tűzáldozatot, ahol közben különféle mantrákat mondunk. Nagyobb fesztiválokon vagy rendezvényeken be is szoktuk mutatni, de például egy esküvői ceremóniának is fontos része a tűzáldozat. Aztán van az asztrológia, vagy például a 64 művészet nevű tárgy, ahol mindenféle művészeti ágba is belekóstolhat, aki ezt válassza.
Én az asztrológiát tanulom. A születési képlet alapján elemezzük ki egymás életét, vagy például híres emberekét. Sok tanulságot le lehet vonni, és ha jól ismered a másikat, az nyilván előny.
Korszakolásokat is nézünk, hogy melyik évben mi várható, hogyan érdemes felkészülni. Ez azért is jó, mert arra mondjuk mentálisan lehet készülni, hogy jövő nyáron várható egy nehezebb időszak. Ha ezt tudjuk, akkor lehet úgy hozzáállni, hogy most beleadunk mindent, akkor is, ha látjuk, hogy ez most nem lesz könnyű, de ennek ellenére sem szabad feladni. Ha számítunk rá, hogy lesz valami nehézség, akkor könnyebb elfogadni, együtt élni vele, mintha teljesen váratlanul érne minket.
2025. december 3.